Caprine Arthritis Encephalitis

A kecske izületi gyulladással járó
agyvelőgyulladása (Caprine Arthritis Encephalitis –
CAE) egy lentivírus okozta betegség. A vírust 1982-
ben írták le először az Egyesült Királyságban. A
betegségről azonban már 1974-ben szóltak írások
Viral Leukoencephalitis of Goats (VLG) néven.
Azonban mikor kiderült, hogy az izületi gyulladást is
ugyanaz a vírus okozza, megváltozott a betegség
neve Caprine Arthritis Encephalitis Syndrome-ra
(Sherman, 1992). A megfertőzött kecske egész élete
során hordozza a vírust és megbetegíti a társait. A
fertőzést kizárólag vérvizsgálat során lehet kimutatni,
és mivel a betegség kifejlődése nagyon lassú,
gyakran hónapok, sőt évek telhetnek el, míg a
klinikai tünetek megjelennek. A vírus az egyik
fehérvérsejt típusban él, ezért a testnedvek útján
fertőz (tej, nyál, ondó, vér). A betegség a komolyabb
kecsketenyésztéssel rendelkező országokban igen
elterjedt (Svájc, Franciaország, Hollandia stb.).
A KSH adatai szerint 50-55000 anyakecske van
az országban, melyek 3 importált eredetű (alpesi,
szánentáli, búr) és négy hazai tenyésztésű (nemesített
magyar kecske, tejelő fehér magyar kecske, tejelő
barna magyar kecske, tejelő tarka magyar kecske)
fajtába sorolható.
A CAE fertőzöttség a magyar kecskeállományban
is jelen van, azonban mentesítésük idő- és
pénzigényes folyamat (Kukovics, 2001). Számos
országban végeztek szerológiai vizsgálatokat a vírus
kimutatása céljából ELISA, IDT, AGID, IBA
teszteket alkalmazva. Azonban svájci szerzők
eredményei arra utalnak, hogy egyedi és fajta
különbségek vannak a CAE-re való fogékonyságban.
Dolf és Ruff (1994) DNS fingerprint módszert
alkalmazott a CAEV fertőzöttség és a genotípus
közötti összefüggés kimutatására. Egyértelmű
kapcsolatot találtak a szánentáli fajtában a vírus
indukálta betegségre való érzékenység és egy DNS
sáv között. Azonban nem állt fenn ez a megállapítás
az alpesi fajtánál. A toggenburgi fajtánál egy másik
DNS sávot kaptak.
A fingerprint módszerrel történő vizsgálatokat
azonban nem folytatták, mivel ezen technológia
reprodukálhatósága igen alacsony. Helyette
mikroszatellit vizsgálatokat indítottak (amit most
ugyancsak nem folytatnak). Az MHC I osztály Be1
allélja összefüggésben van a CAEV indukálta
arthritis illetve egyéb klinikai tünetek
megjelenésével, míg a Be7 allél pedig a tünetek kifejlődésének rezisztenciájával (Ruff-Lazary, 1988). További vizsgálataik szerint a svájci szánentáli állományban a Be1 allél együtt öröklődik