A kasmírkecske (tudományos nevén
capra hircus) évszázados tenyésztés során lett kiválasztva több fajtából
(ausztrál, skót, újzélandi, kazah…), melyet egy különleges minőségű pehelyszőr előállításához használnak.
A gyártott alapanyagot évente elsősorban
fésüléssel nyerik, melyet aztán megmosnak, tisztítanak, és
leválasztanak a felső hosszabb, keményebb szőrzettől. Az így begyűjtött
alapanyag egy részét évente ellenőrzik, minden egyes állaton speciális fonalellenőrzést végezve.
Az egy állatról nyert szőr esetenként különbözik (felnőtt állatokról
lévén szó), 150 grammtól 400 grammig nyerhető “nyersanyag”, melyet
később feldolgoznak.
A kasmírkecske rusztikus vonásokkal
rendelkezik, ennek következtében az állatok vad, illetőleg részben vad
tenyésztésére van lehetőség, vándorlás is alkalmazható, jobban mint a
házias legeltetés. Az állat növekedés közben begyűjtött gyapjának
köszönhetően alkalmas az intenzív záporok és zivatarok idején is egy
egyszerű menedékhelyen is éjszakázni, mivel kint a szabadban maradhat
hóesésben is.
Olaszországban és külföldön is egyaránt
számos fajta kasmírkecske tenyésztése folyik, melyek mindegyike jónéhány
sajátos morfológiával rendelkezik, mindazonáltal egy nemzetközileg
elismert szabvány hiányában fonalellenőrzést (pld. OFDA100) végezve minden tenyésztő garantálni tudja a saját állatai által termelt fonalainak a minőségét.
A jónéhány fajta kasmírkecske által
termelt tej különlegesen élvezetes minősége ellenére az emlőrész
felépítése (elég kicsi és szőrtől védett, mely az állatoknak az
erdőségekben és a sztyeppeken való könnyed haladását biztosítja) a többi
fajtával ellentétben nehézkessé teszi a fejést. Ugyanakkor eléggé
elterjedt a kasmírkecske tangazdaságban való, illetőleg házikedvenc
terpiaként való alkalmazása.
A kasmírkecske tenyészete igen elterjedt
az egész nyugati világban, az állat eredetének helyein való nomád
állattenyésztéssel foglalkozó népek létfenntartásának elsődleges
beszerzési alapját képezi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése