2011. június 20., hétfő

Interjú - Kecskékkel a Laci sajtig

Ozora felé haladok lassan, alig győzőm előzgetni a traktorokat, teherautókat az úton hiszen most van az ideje, mikor minden mezőgazdász kivonul a gépeivel a földekre, hogy megművelje azt. A falu központjában a templom előtti utca elején már tábla hirdeti merre is kell tartanom: „kecskesajt 100 méter”.

10 óra körül érkezem, Herkovicsné Pomázi Ildikó már vár, de figyelmeztet nem csak az enyém az ideje, mert sajtkészítős napon jöttem, szóval néha mennie kell majd kevergetni a tejet. Nem teljes munkaidős állás az övé, hanem 0-24 órás, hisz nemcsak a tej, hanem az állatok is maximális figyelmet, elkötelezettséget igényelnek.

1998-ban kezdődött minden, amikor a „Kecske Szövetség” kezdeményezésére, Ozorához közel, Fürgeden, olyan üzem jött volna létre, amely a környékbeli embereket kecske tartásra ösztönzi, a munkájukat szakmailag segíti és a tőlük átvett tej feldolgozását, a szervezést és az értékesítést is magára vállalja. Ildikó állattenyésztőként végzett az egyetemen és ebben az időben a boldogulás útját kereste.

Édesapjával (aki állatorvosként dolgozik Ozorán és a környéken) úgy döntöttek, hogy élnek a felkínált lehetőséggel és belevágnak a kecsketartásba. Az állatállomány beszerzésében és a kezdeti lépések megtételében még a szövetség segítette őket, de mivel időközben kiderült, hogy ez a kezdeményezés nem működőképes, magukra maradtak.

Azonban nem ijedtek meg a feladattól és önállóan folytatták a munkát, azzal a szándékkal, hogy ha már így alakult, akkor nemcsak az állattartást, hanem a feldolgozást, értékesítést is magukra vállalják és ketten próbálják meg működőképessé, fenntarthatóvá és sikeressé tenni a vállalkozást. Ketten indultak el az úton, amely végül a „Laci sajt” megszületéséhez vezetett.

- Ildi, szeretném ha beszélnénk először az állatok gondozásáról, érdekel, hogy mi hogyan működik.


- Jelenleg 120 kecskénk van, a gondozásukban két alkalmazott segít. Reggel 9:00-től, délután 16:00-ig legeltetés folyik a saját területünkön, mely vegyszermentes, ezt a Biokontroll Hungária Kft ellenőrzi. Naponta kétszer van fejés, reggel 6:00-kor és délután 17:00-kor. A megtermékenyítés időszaka mindig szeptember, és 5 hónap vemhesség után, februárban születnek meg a gidák. A kicsik 10 napig vannak az anyjukkal, utána tejporos nevelést kapnak azok (kb. 20-25 gida), akik nálunk maradnak állomány frissítés céljából, a többi gidát 10 naposan értékesítjük. A fejési időszak így februártól novemberig, 10 hónapon keresztül tart, a következő vemhességgel az anyák már kevesebb tejet adnak, hogy minél több tápanyagot és energiát adhassanak új gidáiknak, és minden kezdődik elölről. Nem elhanyagolható adat, hogy ennyi nőstény megtermékenyítését mindössze 3 jó kiállású bak végzi: Cézár, Lali és Rasputyin.

- Ennyi kecske mennyi tejet ad, és abból milyen és mennyi sajt lesz?

- Naponta kb. 110 liter tejet ad az állomány (1.5-2 liter tej/kecske/nap), de ehhez a mennyiséghez még környékbeli termelőktől vásárolunk tejet. 10 liter tejből lesz körülbelül 1 kiló sajt. Jelenleg 4 féle lágy sajtot (szavatossági idő 60 nap), 3 féle kemény sajtot (szavatossági idő 90-120 nap) és kefirt készítünk. Egy héten 4 nap készül sajt: csütörtökön-pénteken, vasárnap és hétfőn.

- Honnan van a recept, ha nem titok?

- Egy élelmiszertechnológus ismerősünk segített az elején a kísérletezésben. Fazékban főztük a sajtokat, próbálgattuk hogy is lenne a legfinomabb, míg végül rátaláltunk a helyes arányokra és fűszerezésre.

- Előállítani azonban nem elég, el is kell tudni adni, az értékesítést ki tartja kézben?

- A sajt készítése mellett az értékesítést, rendelésfelvételt, boltra készítést és a könyvelést is én.

- Hogyan alakult ki a vevőkör?

- Kezdetben Apuval minden hétvégén vásározni jártunk, ott próbáltunk kapcsolati tőkét építeni, ez egy küzdelmes időszak volt és kb. 2-3 évig tartott. Azóta is nagyon becsülöm azokat, akik ezt csinálják. Régebben jártunk kiállításokra, szakmai találkozókra, versenyekre, adtunk fel hirdetést és cikkek is jelentek meg rólunk, például a Tolnai Népújságban és a Kistermelők Lapjában. Eleinte főleg magánszemélyek vásároltak tőlünk, de mára már céges partnereink is vannak.

- Milyen cégek vásárolnak tőletek?

- Jelenleg beszállítói vagyunk a Tesconak és a Corának is, mindkettő elég új dolog. A Tesco regionális beszállítókat keresett, így talált ránk. A Cora pedig „Íz és hagyomány” márkái alatt árulja a termékeinket, mellyel célja a 100% hazai eredetű, természetes, tápláló ételek és a kiegyensúlyozott étrend fontosságára felhívni a figyelmet, ebbe az irányba bővíteni a választékot.
Ezek miatt az új kapcsolatok miatt most át kellett alakítani a rendelésfelvétel, csomagolás, szállítás ritmusát is, hogy mindenben meg tudjunk felelni az elvárásoknak, határidőknek. A kiszállítást disztribútor céggel kell összehangolnunk, a sajtok címkéit nyomdában állíttatjuk elő, a csomagolást viszont saját vákuumcsomagolóval oldjuk meg. A két nagy áruházlánc mellett szállítunk kisebb boltoknak, üzleteknek, de éttermeknek és szállodáknak is.

- Arra azért kíváncsi vagyok, hogy jut a „Laci sajt” egy étterem étlapjára?

- Van egy séf ismerősünk, aki sok helyen dolgozott már és mindenhová vitt minket magával. És attól függetlenül, hogy ő munkahelyet váltott, mi ott maradtunk.



- Mi a szakmának a legnehezebb része?

- Nem elég a kialakult vevőkör, fontos, hogy megbízható és fizetőképes is legyen. Ez sajnos nem mindig sikerül. Olyan szállodával szemben kell például behajtást kezdeményeznünk, akiről nem is gondolnád….Lényeges kérdés még a folyamatos fejlesztés, fejlődés is, ami az önerő hiánya miatt szokott meghiúsulni.

- Pályázni szoktatok?

- Igen, az elindulásban is egy nyertes pályázat segített, azóta is figyeljük a lehetőségeket. Célunk a hűtőkamra felújítása és egyéb technológiai fejlesztés.

- Szereted, amit csinálsz?

- Persze, hogy szeretem.

Mire a végére érünk a beszélgetésnek jön Sanyi a kecskék egyik gondozója, épp ebédért biciklizik, rögtön le is csapok rá, hogy visszafelé hadd csatlakozzam, vigyen ki a telepre, mert szeretném látni az állatokat. Végül a friss szénaillatú telepen, ragyogó napsütésben ismerhetem meg az éppen nem legelő lakókat: egy-két mamát, a különböző korú kisgidákat, na és persze a három nevezetes bakot, akik odavannak a puha kenyérbélért.

Legalább másfél órát elvagyok, hallgatom Sanyit a gondozás, nevelés és legeltetés szépségeiről, állatot simogatok, és azt sem bánom, hogy nem jut idő az ebédre, mert tudom, hogy vacsorára grillezett kecskesajt lesz zsenge spenótos-tökmagolajos salátával és ropogós barna-magvas „favágó” kenyérrel.

Az interjút készített Varga Éva, az Élelmiszerklub Alapítvány önkéntese

Forrás:tudastar.elelmiszerklub.hu

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése