A saanen-völgyi kecskét, mint kitűnő tejelőt, amely naponta 5–6, sőt több litert is ad, az 1890-es években megkísérelték Németországba is bevezetni. Az eredmény azonban nem felelt meg a várakozásoknak, mert azok Németországban csak kevés helyen gyarapodtak.
A prisca házikecskék csoportja
Ezek középnagy, vagy igen nagy termetű kecskék. Nagyon hosszú szarvuk saját tengelye körül csavarszerűen vagy dugóhúzó módjára csavarodott, hegyével rendesen erősen kifelé görbült. De ismeretesek szarvatlan fajták is, s viszont a sokszarvúság is előfordul. Egyes fajtáknál meg van a hajlandóság a konvex arcélképzésre, mely a mopszlifejűségig terjedhet és a nagyon lelógó fülek képzésére is. A gerezna mindig hosszú és bozontosszőrű, egyes esetekben igen finom, selyemszerű. Vadszín alig fordul elő, ellenben fehér vagy szőke az uralkodó szín. Gyakori, hogy a test egyik fele sötét, a másik fele világos.
Ennek a csoportnak régiségét a Mezopotámiából származó ősrégi pecséthengereken látható képek is bizonyítják, amelyek hosszú szőrű, egyenes, csavarszerűen, tehát a saját tengelye körül megcsavarodott szarvakkal, lelógó fülekkel és erősen kifejlődött szakállal jellemzett kecskéket is láthatunk. Az újabb képek állandóan lelógó fülű, erősen kosorrú kecskéket ábrázolnak.
Ez a fajta még ma is eléggé tisztán maradt meg egy az aethiopiai kecske néven összefoglalt csoportban, amely Arábiát, Szíriát és Észak-Afrikát lakja és kisebb csoportokba Nepálig terjed. A kecskéknek ez a sivatagi formája, amelyet hosszú és karcsú lábszárak jellemeznek. Hartmann nyomán megkülönböztetjük a kevéssé hajlott orrhátú egyiptomi kecskét és egy különösen erősen hajlott kosorrú mamber kecskét. Az előbbinek vagy egyáltalán nincs, vagy pedig csak elcsenevészedett szarva van. A szakál és a bakszag hiányzik. Mindkét nemű mamber kecskének vannak szarvai, amelyek a bakoknál erősebben vannak kifejlődve. Ezek félkört írnak le úgy, hogy hegyük előreirányul. Igen hosszú fülük van, bizonnyal ezek a leghosszabb fülek, amelyek a kecskefajtáknál egyáltalán előfordulnak; ezek gyakran a fejnél is hosszabbak, és hogy legelés közben ne akadályozzák az állatot, le is kell belőlük vágni. Nyakuk gyakran csöngőkkel van diszítve.
A mamber kecske legmagasabb fejlettségét a thébai kecskében éri el. Ennél a koponyának tökéletes mopszli formája van, amennyiben a felsőalak erősen meg van rövidítve; gyakran annyira, hogy az alsó metszőfogak is kilátszanak. Az arcél erősen hajlott. Mindkét nem szarvatlan. Ez a kecske kitünő tejelő, mennyiben naponta 4.55 liter kitünő tejet ad.
A pödrött szarvú kecskék a régi Egyiptomban később jelennek meg, mint a kardszarvúak. A régebbi ábrákon a mamber kecskétől elütő formájú, egyenes, dugóhuzószerű szarvval díszített és konkáv arcélű fajta látható, amely az ó-asszír kecskéhez hasonlít. A mamber kecske, amely az egyiptomiak kultuszában a mendeszi kost helyettesítette, csak a 12. dinasztia korában tűnik föl. Ezek szent állatok voltak, amelyeket be is balzsamoztak. A régebbi időkben, mielőtt az ember a papirusz használatára rájött volna, a kicserzett kecskebőrre írtak. Ezt különben Abesszíniában állítólag a legújabb időkig így csinálták. Ezeknek vagy a más csoportból való kecskéknek, amelyek Marokkóba fordulnak elő, olyan bőrük van, amely finomságánál fogva igen híres és mint maroquin jut a kereskedelembe. Egy másfajta finom bőrt, a szattyánt, Kisázsiában szintén kecskebőrökből állítják elő.
Pödröttszarvú kecskékre, mint háziállatokra Európában elsősorban hazájuk közelében, de ott is csak az újabb kőkorszak vége felé bukkanunk, amint azt Augst kimutatta, aki a Bihac melletti Ripac közelében talált cölöpépítmények rétegéből ilyenek maradványait gyüjtötte. Érdekes, hogy Európában ez a csoport mindig csak a déli területekre szorítkozott és sohasem lépte át a magas lánchegységet. Mindkét kecskefajta Európában hasonló elterjedésű, mint sok háziállatcsoport. A kardszarvú máma túlnyomólag a nagy lánchegységtől északra van elterjedve, egészen kezdetben ugyan délre is előfordult. Délen azután az újonnan bevezetett pödröttszarvú kecskék majdnem teljesen kiszorították őket, egyes helyeken azonban töredékek maradtak vissza. Az új kecske azonban a nagy lánchegységet nem lépte át.
A pödröttszarvú kecskék legszebb és legtekintélyesebb alakja Európában a wallisi nyerges kecske, amelynek hosszú szőrű gyapja testének elülső részén fekete, hátsó részén fehér. A bakot hatalmas szarvai árulják el, amelyek kezdetben egyenesek, azután szép ívben kifelé hajlók.
Ázsiában igen jelentékeny szerepet játszik a hosszúszőrű pödröttszarvú kecske, ahol az egész világrészben Kínáig kiterjedt. Itt egy hosszúszőrű, világosszürke kecskefajta él, amelyet mi kínai prémkecskének nevezünk. Szarvai a juhszarv módjára lefelé és kifelé hajlanak. Bőre fontos kiviteli cikk. Brass szerint Kínából évente 4.5–6 millió ára kecskebőrt visznek ki.
Kínai prémkecske.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése