A Histophilus somni (korábbi neve: Haemophilus somnus) szarvasmarhában és juhban a felső légúti, valamint a genitális nyálkahártyákon előforduló fakultatív pathogén, Gram negatív baktérium. A kommenzalista H. somni törzsek nyálkahártyákon történő tünetmentes hordozása mindkét fajban gyakori, míg a pathogén törzsek szarvasmarhában tüdőgyulladást, thromboemboliás meningoencephalitist, vérfertőzést, szívizomgyulladást, ízületgyulladást, juhban pedig vérfertőzést, tőgygyulladást, mellékhere- és heregyulladást idézhetnek elő. A H. somni jelenlétét, valamint kórtani szerepét eddig nem igazolták más háziállat fajban.
A szerzők 2007 márciusa és szeptembere közt tíz Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kecskeállományban végeztek mintagyűjtést, H. somni esetleges jelenlétének igazolására.
A vizsgálatok során 205 (192 anya, 12 kos, 1 hermafrodita) állatból orr-, hüvely-, valamint tasak tampon mintákat gyűjtöttek. A megfelelő tenyésztési eljárásokat alkalmazva, két állományból, összesen 11 morfológiai, tenyésztési és biokémiai tulajdonságaik alapján Histophilus somni-nak meghatározott törzset izoláltak.
A klasszikus bakteriológiai módszerekkel meghatározott baktériumtörzsek egy részének (3 törzs) elvégezték a 16S rRNS gén szekvencia analízisén alapuló faj szintű meghatározását. A vizsgált 16S rRNS génszakasz alapján két törzs a CCUG 46772 számú, juh vérfertőzésből (Stephens et al., 1983) izolált típustörzshöz, míg egy törzs a 129Pt jelzésű szarvasmarha tasakból izolált kommenzalista Histophilus somni törzshöz állt a legközelebb.
A rendelkezésre álló 11 kecske eredetű H. somni törzs összehasonlító vizsgálatát, a szénforrás-hasznosításon alapuló, fajszintű meghatározást is lehetővé tevő BIOLOG MICROSTATION™ ID SYSTEM (Biolog, Ca) segítségével végezték el.
A rendszer által vizsgált 95-féle egyedüli szénforrás közül, 11 szénforrást a törzsek 100%-a, míg 76 szénforrást egyetlen törzs sem volt képes hasznosítani.
A szerzők a vizsgált törzsek szénforrás-hasznosításon alapuló anyagcsere ujjlenyomata alapján, törzsfán kívánják szemléltetni a különböző eredetű törzsek közti különbségeket illetve hasonlóságokat.
SZIE-ÁOTK, Járványtani és Mikrobiológiai Tanszék1 Bakteriológia
SZIE-ÁOTK, Állathigiéniai, Állomány-egészségtani és
Állatorvosi Etológiai Tanszék2
HÁZIÁLLATOKBÓL IZOLÁLT HISTOPHILUS SOMNI TÖRZSEK SZÉNFORRÁS HASZNOSÍTÁSÁNAK ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATA
Jánosi Katalin1, Makrai László1, PhD., Hajtós István, az áo. tud. kandidátusa, Varga János1, az MTA levelező tagja, Tirián Attila E.2, Fodor László1, az áo. tud. kandidátusa
A Histophilus somni (korábbi neve: Haemophilus somnus) egy Gram-negatív, igényes, fakultatív pathogén baktérium, mely főként a genitális és felső légúti nyálkahártyákon fordul elő szarvasmarhában és juhban. Jelenléte igazolt kecske genitális nyálkahártyáin is. Szarvasmarhában thromboemboliás meningoencephalitist, tüdőgyulladást, szaporodásbiológiai zavarokat és vérfertőzést okozhat. Juhban vérfertőzést, tőgygyulladást, mellékhere- és heregyulladást idézhet elő. Mindkét fajban gyakori a tünetmentes hordozás is. Kecskében a H. somni kórtani szerepe még nem igazolt.
A szerzők vizsgálataik során 7 különböző magyarországi juhállományban gyűjtöttek ondó- és heremintákat, valamint 5 szarvasmarha- és 2 kecskeállományban hüvelytampon mintákat. Légzőszervi tüneteket mutató állatokból orrtampon- valamint elhullott állatokból tüdőmintákat 14 település szarvasmarha állományaiban gyűjtöttek.
A mintákból megfelelő tenyésztési módszereket alkalmazva összesen 119, morfológiai, tenyésztési és biokémiai tulajdonságaik alapján Histophilus somni-nak meghatározott törzset izoláltak, valamint rendelkezésükre állt két típustörzs (ATCC 43625, ATCC 700025) is. A klasszikus bakteriológiai módszerekkel meghatározott baktériumtörzsek egy részének (75 törzs) összehasonlító vizsgálatát a BIOLOG MICROSTATION™ ID SYSTEM (Biolog, Ca) rendszerével végezték el. A rendszer 95-féle egyedüli szénforrás hasznosítása alapján, anyagcsere ujjlenyomat-elemzéssel fajszintű meghatározást tesz lehetővé, valamint kiválóan alkalmas a vizsgált törzsek közti különbségek detektálására is.
A vizsgált (75) törzsek kos (25 törzs) és kecske (11 törzs) genitáliákból, borjú tüdő- és orrmintákból (30 törzs) valamint szarvasmarha hüvelyekből (8 törzs) és szarvasmarha agyból (1 törzs - ATCC 43625) származtak.
A rendszer által vizsgált 95 szénforrás közül 42 szénforrást legalább egy törzs képes volt hasznosítani. A törzsek több mint 90%-a a következő szénforrások hasznosítására volt képes: α-D-glükóz, N-acetil-D-glükózamin, dextrin.
A borjú tüdő- és orrmintákból izolált törzsek esetén 1 (α-D-glükóz), a juh genitáliákból származó törzsek esetén 2 (dextrin, α-D-glükóz,), a szarvasmarha hüvelyből származó törzsek esetén 7 (dextrin, N-acetil-D-glükózamin, D-cellobióz, D-fruktóz, α-D-glükóz, D-mannit, D,L-tejsav), míg a kecske genitáliákból származó törzsek esetén 11 (dextrin, N-acetil-D-glükózamin, D-cellobióz, D-fruktóz, α-D-glükóz, D-mannit, D-mannóz, D-szorbit, turanóz, α-keto-vajsav, D-glükóz-6-foszfát) szénforrás volt, amelyiket az adott eredetű csoportba tartozó törzsek 100%-a képes volt hasznosítani.
A szerzők a szénforrás-hasznosítási mintázatok és a törzsek eredete közötti összefüggéseket törzsfa segítségével szemléltetik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése